Egy ember, aki megváltoztatta nézetét
Amikor a következő tavasz napsugarai az embereket újra a parkba csalták, Rózsa és én gondolatainkat a szabadtéri istentiszteletekre irányítottuk.
– Ne csak vasárnap délután tartsunk. – mondta Rózsa.
– Mindig, amikor csak érdeklődést mutatnak iránta az emberek, már szedjük is a holminkat, menjünk és egy egész héten ne is történjék más. Mi lenne akkor, ha esténként is tartanánk rendezvényeket? Legjobb lenne akkor, ha esténként is tartanánk rendezvényeket! Legjobb lenne minden este! Ha lehetőségünk volna valahol egy sátrat felállítani, akkor esőben is, napsütésben is tarthatnánk összejöveteleinket.
– Természetesen a gyülekezetnek a telkén! – mondtuk mindketten egyszerre, és nevetnünk kellett, mert megint egyidőben volt ugyanaz a gondolatunk. Már jó ideje kicsi volt a Gless utcai épület az örmény gyülekezeti tagok növekvő számához: Ezért elhatározták, hogy vesznek egy telket a Goodrich Boulevard és a Carolina tér sarkán, Los Angeles keleti részén, amelyiken aztán felépítik az új gyülekezeti házat. Így tehát megpróbáltuk hát a véneket megnyerni tervünkhöz. De újból jelentkezett a bizalmatlanság és a meg nem értés, amivel a múlt évben is találkoztunk, azokon a ráncos, barnára sült arcokon. Miért mutatunk egyszerre olyan nagy érdeklődést az idegenek iránt és, hogy valóban nem kijátszása volt-e az, hogy az örmény pünkösdi gyülekezet részesüljön ebben a nyilvános munkában? Elmondtuk nekik, hogy nem a mi gyülekezetünk lenne az egyetlen, amelyik ezt a szándékot támogatná. Úgy képzeljük, hogy a környék összes pünkösdi gyülekezete együtt hordozná a szervezést. A mi gyülekezetünk gondoskodhatna a sátor helyéről, egy másik a zenéről és a rendezőkről, egyszer valamennyien összedolgoznánk.
De az „összes” szóra még óvatosabbak lettek. Összes együtt? A Foursquare egyházzal, az Isten Gyülekezetével, sőt még a Szentség Pünkösdiek embereivel is, akiknek olyan kétséges tanaik vannak? Hihetetlen, pedig az úgynevezett keresztyén csoportok némelyikénél tényleg egymás mellett ülnek a férfiak és a nők! A vének így, amint láttuk, mellékes dolgokról beszéltek, míg Rózsa és én csendben ott ültünk mellettük. A nyári tervünk el volt feledve. Sajnos az volt a tény, hogy az, amit a Szent Lélek a pünkösdi szél fúvása által egy évszázaddal ezelőtt Örményországban munkált, időközben zátonyra futott, sok egyébhez hasonló merev és mozdulatlan vallássá lett. Ehhez hasonlót lehet mindig találni a történelemben. Valahányszor a Szent Lélek kiáradt újból, utána az az emberi kezeken egy új felekezetté merevedett. A nagy ébredés, amely például ebben a városban az Azusa Streeten szabadságban és örömben kezdődött el, és bástyákat döntött le, az 1940. évben néhány magába zárkózott gyülekezetben végződött, amelyeknek sem egymás közt nem volt közösségük, sem a világ felé nem szolgáltak.
A tragikum, amit Rózsa és én akkor olyan világosan felismertünk, az a tény volt, hogy ezek a gyülekezetek tulajdonképpen sok mindennel bírtak, amit adhattak volna. Mindegyik kis csoport hetenként újra tapasztalta Isten erejét, átélt gyógyulásokat és isteni vezetéseket, de a világ, amelyiknek erre az erőre olyan nagy szüksége lett volna – az emberek, akikkel nekem a hét hat napján át dolgom volt – egyáltalában nem tudtak ezeknek az erőknek a létezéséről. Nem az én szavaim voltak, amik végül is meggyőzték őket, hanem sokkal inkább apám közbenjárásának lett eredménye. Az Izsák Shakarian név ért valamit a gyülekezetben. Ha Izsák is azon volt, nahát, akkor rendben van, bármilyen kockázatosan hangzik is.
Júliusban aztán végre megkezdődtek az összejövetelek és hat héten át minden este volt alkalom. A múlt nyáron beláttam, hogy én egyáltalán nem vagyok jó beszélő. Természetesen szívem el volt telve Isten valóságától és az Őiránta való szeretettől, de egyszerűen nem tudtam helyes szavakat találni, hogy ezt kifejezzem. Második unokatestvéremnél, Harry Mushegannál egészen másként volt ez. Mint apjának, Arámnak, és nagyapjának, Magardichnak, neki olyan parancsoló modora, olyan lebilincselő beszédmódja volt, ami az embereket megnyerte és figyelésre késztette. Csak 20 éves volt, de már jobb beszélő volt, mint én valaha is lehetnék. Így őt kértük fel, hogy prédikáljon. Sokan eljöttek egyszer, aztán eljöttek megint, és minél több este telt el, annál nagyobb lett a látogatók száma. Az öt gyülekezet, amelyek először csak nagyon hűvösen viselkedtek, amikor elhatározták, hogy a rendezvényeket közösen finanszírozzák, ez esték által egyre közelebb kerültek egymáshoz. Lelkészeik egymás mellett ültek és Rózsa játszott a zongorán, amikor a gyülekezeti énekkarok együtt énekeltek. Az adományokból fizettük ki a hirdetést az újságban és a rádióban, valamint a sátor bérlését. Ezután még mindig maradt fölös pénz. Mi lenne, ha a fölös pénzt egy külön számlára tennénk be, amit aztán az öt gyülekezet közösen használhatna fel? Augusztus közepén felépült a sátor. Emberek százai hallgatták itt először, hogy Isten valóság és Ő szeret. Néhányan közülük döntöttek is, hogy keresztyénné legyenek. Legszélesebb körű hatása azonban a kis számlának volt, hogy a pénz felhasználásáról döntsenek, a Foursquare egyház lelkésze telefonált az Isten Pünkösdi Gyülekezete 8. lelkészének. Egy másik pünkösdi gyülekezet egyik elöljárójával ez a kettő elment a Szentség Pünkösdiek gyülekezetébe, hogy azok véneivel együtt imaközösséget tartsanak.
– Ne csak vasárnap délután tartsunk. – mondta Rózsa.
– Mindig, amikor csak érdeklődést mutatnak iránta az emberek, már szedjük is a holminkat, menjünk és egy egész héten ne is történjék más. Mi lenne akkor, ha esténként is tartanánk rendezvényeket? Legjobb lenne akkor, ha esténként is tartanánk rendezvényeket! Legjobb lenne minden este! Ha lehetőségünk volna valahol egy sátrat felállítani, akkor esőben is, napsütésben is tarthatnánk összejöveteleinket.
– Természetesen a gyülekezetnek a telkén! – mondtuk mindketten egyszerre, és nevetnünk kellett, mert megint egyidőben volt ugyanaz a gondolatunk. Már jó ideje kicsi volt a Gless utcai épület az örmény gyülekezeti tagok növekvő számához: Ezért elhatározták, hogy vesznek egy telket a Goodrich Boulevard és a Carolina tér sarkán, Los Angeles keleti részén, amelyiken aztán felépítik az új gyülekezeti házat. Így tehát megpróbáltuk hát a véneket megnyerni tervünkhöz. De újból jelentkezett a bizalmatlanság és a meg nem értés, amivel a múlt évben is találkoztunk, azokon a ráncos, barnára sült arcokon. Miért mutatunk egyszerre olyan nagy érdeklődést az idegenek iránt és, hogy valóban nem kijátszása volt-e az, hogy az örmény pünkösdi gyülekezet részesüljön ebben a nyilvános munkában? Elmondtuk nekik, hogy nem a mi gyülekezetünk lenne az egyetlen, amelyik ezt a szándékot támogatná. Úgy képzeljük, hogy a környék összes pünkösdi gyülekezete együtt hordozná a szervezést. A mi gyülekezetünk gondoskodhatna a sátor helyéről, egy másik a zenéről és a rendezőkről, egyszer valamennyien összedolgoznánk.
De az „összes” szóra még óvatosabbak lettek. Összes együtt? A Foursquare egyházzal, az Isten Gyülekezetével, sőt még a Szentség Pünkösdiek embereivel is, akiknek olyan kétséges tanaik vannak? Hihetetlen, pedig az úgynevezett keresztyén csoportok némelyikénél tényleg egymás mellett ülnek a férfiak és a nők! A vének így, amint láttuk, mellékes dolgokról beszéltek, míg Rózsa és én csendben ott ültünk mellettük. A nyári tervünk el volt feledve. Sajnos az volt a tény, hogy az, amit a Szent Lélek a pünkösdi szél fúvása által egy évszázaddal ezelőtt Örményországban munkált, időközben zátonyra futott, sok egyébhez hasonló merev és mozdulatlan vallássá lett. Ehhez hasonlót lehet mindig találni a történelemben. Valahányszor a Szent Lélek kiáradt újból, utána az az emberi kezeken egy új felekezetté merevedett. A nagy ébredés, amely például ebben a városban az Azusa Streeten szabadságban és örömben kezdődött el, és bástyákat döntött le, az 1940. évben néhány magába zárkózott gyülekezetben végződött, amelyeknek sem egymás közt nem volt közösségük, sem a világ felé nem szolgáltak.
A tragikum, amit Rózsa és én akkor olyan világosan felismertünk, az a tény volt, hogy ezek a gyülekezetek tulajdonképpen sok mindennel bírtak, amit adhattak volna. Mindegyik kis csoport hetenként újra tapasztalta Isten erejét, átélt gyógyulásokat és isteni vezetéseket, de a világ, amelyiknek erre az erőre olyan nagy szüksége lett volna – az emberek, akikkel nekem a hét hat napján át dolgom volt – egyáltalában nem tudtak ezeknek az erőknek a létezéséről. Nem az én szavaim voltak, amik végül is meggyőzték őket, hanem sokkal inkább apám közbenjárásának lett eredménye. Az Izsák Shakarian név ért valamit a gyülekezetben. Ha Izsák is azon volt, nahát, akkor rendben van, bármilyen kockázatosan hangzik is.
Júliusban aztán végre megkezdődtek az összejövetelek és hat héten át minden este volt alkalom. A múlt nyáron beláttam, hogy én egyáltalán nem vagyok jó beszélő. Természetesen szívem el volt telve Isten valóságától és az Őiránta való szeretettől, de egyszerűen nem tudtam helyes szavakat találni, hogy ezt kifejezzem. Második unokatestvéremnél, Harry Mushegannál egészen másként volt ez. Mint apjának, Arámnak, és nagyapjának, Magardichnak, neki olyan parancsoló modora, olyan lebilincselő beszédmódja volt, ami az embereket megnyerte és figyelésre késztette. Csak 20 éves volt, de már jobb beszélő volt, mint én valaha is lehetnék. Így őt kértük fel, hogy prédikáljon. Sokan eljöttek egyszer, aztán eljöttek megint, és minél több este telt el, annál nagyobb lett a látogatók száma. Az öt gyülekezet, amelyek először csak nagyon hűvösen viselkedtek, amikor elhatározták, hogy a rendezvényeket közösen finanszírozzák, ez esték által egyre közelebb kerültek egymáshoz. Lelkészeik egymás mellett ültek és Rózsa játszott a zongorán, amikor a gyülekezeti énekkarok együtt énekeltek. Az adományokból fizettük ki a hirdetést az újságban és a rádióban, valamint a sátor bérlését. Ezután még mindig maradt fölös pénz. Mi lenne, ha a fölös pénzt egy külön számlára tennénk be, amit aztán az öt gyülekezet közösen használhatna fel? Augusztus közepén felépült a sátor. Emberek százai hallgatták itt először, hogy Isten valóság és Ő szeret. Néhányan közülük döntöttek is, hogy keresztyénné legyenek. Legszélesebb körű hatása azonban a kis számlának volt, hogy a pénz felhasználásáról döntsenek, a Foursquare egyház lelkésze telefonált az Isten Pünkösdi Gyülekezete 8. lelkészének. Egy másik pünkösdi gyülekezet egyik elöljárójával ez a kettő elment a Szentség Pünkösdiek gyülekezetébe, hogy azok véneivel együtt imaközösséget tartsanak.