Közelebb Istenhez
Az 1941-1946 esztendőben csaknem minden héten eljött Charles Price Downeybe. Azután elmentünk az általa előnyben részesített olasz étterembe, leültünk hátul a sarokba és én az egész délutánt azzal töltöttem, hogy a legbölcsebb embert hallgassam, akit valaha is ismertem.
- Dr. Price! – mondtam egyszer neki. – Amit Ön tesz, az bizonyára a legcsodálatosabb legszebb dolog a világon. Látni azt, hogy szavai hogyan ragadnak meg ezreket, hogyan szabadulnak meg emberek és gyógyulnak meg és érezni azt, hogyan árad át Önön Isten ereje!
Dr. Price, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogyan csavarja fel villájára a spagettit, homlokát ráncosra húzta és mélyen a szemembe nézett.
– Nem. – mondta végül. - Nem így van. Ez… olyan, mint a háború! Aztán karjával az étterem vendégeire mutatott. Csak néhányan voltunk ott civilek. – Hol esnek el a katonák? – folytatta azután. – A fronton, ahol a legközelebb vannak az ellenséghez! – Demos, pontosan így van ez az evangélizálással is. Éppen úgy hadviselés ez, éppen olyan halálos, mint az, ami most folyik mindenfelé a világon. Egy prédikátort, aki az ellenséges területre intéz támadást, lövések érnek. Megsebesül, Demos, sőt egyesek közülünk még el is pusztulnak.
Aztán a maga sajátos módján nevetett és még azt mondta: - Sokszor bókolnak nekem, hogy én milyen jó kifejezőképességű szónok vagyok ez nekem nem jelent semmit. De tegnap elmondta nekem egy hölgy, hogy családja minden nap imádkozik értem. Demos, az a legszebb, amit hallhat egy prédikátor!
Bólintott, és komolysága nagy befolyással volt rám. De, hogy ezek a szavak valóban mit jelentenek, azt én akkor, a negyvenes évek elején, egyáltalán nem értettem.
Abban az időben egy nagy probléma szakadt ránk. Valamennyi tejkereskedő egész Dél-Kaliforniában egy gonosz tuberkolózis járvány elé nézett, a tehenek között. Mivel sok állatorvos bevonult katonai szolgálatra, a TBC bacilustól fertőzött állatok száma naponként nőtt. Havonta egyszer jöttek a közegészségügyi hivatal tisztviselői, hogy nyájainkat felülvizsgálják. Teszt-eljárásuk egyértelmű volt: befecskendeztek az állatokba egy bizonyos folyadékot a lágy, szőrtelen bőrbe a farkrészen. A környéken már levágták az első nyájat, amikor a mi első tehenünk is betegségbe estek. Természetesen imádkoztunk, apám és én, meg a 9 éves Richard is imádkozott az állatokért. A betegség pont a hármas, a legjobb tejgazdaságunkra terjedt ki. Csaknem 100 eddig megvizsgált állat volt a fertőzéshordozó és legalább 200 tehén volt gyanús. Hogy bátorítsuk magunkat apám bekapcsolta a rádiót és keresett egy evangéliumi adót. Hirtelen felismertük Dr Kelso Glover hangját. Az este Glover, Isten hatalmáról beszélt, amely képes arra, hogy minden betegséget meggyógyítson. Apám és én egymásra néztünk.
Másnap, reggel, jó korán felhívtam Dr Glovert.
- Amikor Ön tegnap este minden betegség gyógyításáról beszélt, ez alatt azokat a betegségeket is értette, amikben a tehenek is lehetnek? – kérdeztem.
Ez a Berkeleyben végzett teológus hosszan mondta azután. – Áll az az ember és az állat mindenféle betegségére. – Imádkozhatna Ön, kérem? Lehetőleg még ma 1000 db. Holsteini tehénért? – kérdeztem és elmondtam neki a mi nagy problémánkat. Úgy 11.30-kor megérkezett a tehenészetünkhöz, és együtt mentünk ki a karámokhoz. Minden karámban 60 tehén volt és legtöbbjük a jászolnál állt és evett. Amikor azonban Dr Glover és én átmentünk az első kapun, visszahőköltek, egy kört képeztek körülöttünk. Bár a nap félelmetesen tűzött, és pont a fejünk felett állt.
– Úr Jézus!- kiáltotta. – Tiéd a barom a dombok ezrein. A te nevedben Uram, parancsolunk minden tuberkolózis bacilusnak, amelyek megtámadták a te teremtményeidet, hogy távozzanak el! A tehenek fülei felfelé álltak. Fénylő fekete szemeik őrá néztek. Két órahosszat tartott, amíg valamennyi karámot meglátogattuk. Aggódtam az immár nem oly fiatal Dr Glover egészségéért. Bár ki volt téve a kimondhatatlan forró napnak, imádsághoz minden alkalommal levette a kalapját. Feltűnt nekem, hogy a takarmánycsészék és a vizes vályúk között feltűnően csendes volt minden. Úgy látszott, hogy azt észrevették a még megmaradt munkások is. Legtöbbjük igen öreg volt ahhoz, hogy még katonai szolgálatra behívják és ők már régóta üzemünkben dolgoztak. Röviden szólva, ők hozzá voltak szokva az örmények különös szokásaihoz. De láthattam, hogy Dr Glover módszere nagy benyomással volt rájuk. Amikor ő a betegséget visszautasította, szinte lehetett látni a bacilusokat, amint repülnek.
Így aztán alig vártam a legközelebbi tesztvizsgálatot. Ezek tudták a legjobban, hogy a nemzet és mindenek előtt a gyermekek egészsége milyen nagymértékben függött a tejgazdaságtól és milyen bajt jelentene egy járvány. A hármas üzemnél meg volt az a lehetőségünk, hogy egyszerre 120 tehenet fejjünk és ezt a munkát harminc sorban kellett most elvégezni. Az első két sor végén találkoztak az orvosok és én közelebb mentem. Dacára a fejőgépek zajának, megérthettem amit mondtak. – Ez nagyon érdekes. – mondta az egyik. – Az egész soron egyetlen tehenet sem találtam, amelyik fertőzött volt, de olyant sem, amelyik másokat fertőzne. – Különös. – csodálkozott a másik orvos. – Abban a sorban, amit én ellenőriztem ugyanúgy volt. A munkások, akik ezt a csodát egyáltalán nem érthették, bejöttek az istállóba és örültek velünk együtt. Dél felé meg volt fejve több mint ezer tehén, amiket meg is vizsgáltak és egyetlen egy sem volt tuberkolózissal fertőzött. A közegészségügyi hivatalnokok azt mondták, hogy erre a jelenségre nincs orvosi magyarázat. De én tudtam egy magyarázatát és megmondtam mindazoknak, akik az istállóban jelen voltak: - Dr Glover imádkozott, és Isten meghallgatta az imádságot.
- Dr. Price! – mondtam egyszer neki. – Amit Ön tesz, az bizonyára a legcsodálatosabb legszebb dolog a világon. Látni azt, hogy szavai hogyan ragadnak meg ezreket, hogyan szabadulnak meg emberek és gyógyulnak meg és érezni azt, hogyan árad át Önön Isten ereje!
Dr. Price, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogyan csavarja fel villájára a spagettit, homlokát ráncosra húzta és mélyen a szemembe nézett.
– Nem. – mondta végül. - Nem így van. Ez… olyan, mint a háború! Aztán karjával az étterem vendégeire mutatott. Csak néhányan voltunk ott civilek. – Hol esnek el a katonák? – folytatta azután. – A fronton, ahol a legközelebb vannak az ellenséghez! – Demos, pontosan így van ez az evangélizálással is. Éppen úgy hadviselés ez, éppen olyan halálos, mint az, ami most folyik mindenfelé a világon. Egy prédikátort, aki az ellenséges területre intéz támadást, lövések érnek. Megsebesül, Demos, sőt egyesek közülünk még el is pusztulnak.
Aztán a maga sajátos módján nevetett és még azt mondta: - Sokszor bókolnak nekem, hogy én milyen jó kifejezőképességű szónok vagyok ez nekem nem jelent semmit. De tegnap elmondta nekem egy hölgy, hogy családja minden nap imádkozik értem. Demos, az a legszebb, amit hallhat egy prédikátor!
Bólintott, és komolysága nagy befolyással volt rám. De, hogy ezek a szavak valóban mit jelentenek, azt én akkor, a negyvenes évek elején, egyáltalán nem értettem.
Abban az időben egy nagy probléma szakadt ránk. Valamennyi tejkereskedő egész Dél-Kaliforniában egy gonosz tuberkolózis járvány elé nézett, a tehenek között. Mivel sok állatorvos bevonult katonai szolgálatra, a TBC bacilustól fertőzött állatok száma naponként nőtt. Havonta egyszer jöttek a közegészségügyi hivatal tisztviselői, hogy nyájainkat felülvizsgálják. Teszt-eljárásuk egyértelmű volt: befecskendeztek az állatokba egy bizonyos folyadékot a lágy, szőrtelen bőrbe a farkrészen. A környéken már levágták az első nyájat, amikor a mi első tehenünk is betegségbe estek. Természetesen imádkoztunk, apám és én, meg a 9 éves Richard is imádkozott az állatokért. A betegség pont a hármas, a legjobb tejgazdaságunkra terjedt ki. Csaknem 100 eddig megvizsgált állat volt a fertőzéshordozó és legalább 200 tehén volt gyanús. Hogy bátorítsuk magunkat apám bekapcsolta a rádiót és keresett egy evangéliumi adót. Hirtelen felismertük Dr Kelso Glover hangját. Az este Glover, Isten hatalmáról beszélt, amely képes arra, hogy minden betegséget meggyógyítson. Apám és én egymásra néztünk.
Másnap, reggel, jó korán felhívtam Dr Glovert.
- Amikor Ön tegnap este minden betegség gyógyításáról beszélt, ez alatt azokat a betegségeket is értette, amikben a tehenek is lehetnek? – kérdeztem.
Ez a Berkeleyben végzett teológus hosszan mondta azután. – Áll az az ember és az állat mindenféle betegségére. – Imádkozhatna Ön, kérem? Lehetőleg még ma 1000 db. Holsteini tehénért? – kérdeztem és elmondtam neki a mi nagy problémánkat. Úgy 11.30-kor megérkezett a tehenészetünkhöz, és együtt mentünk ki a karámokhoz. Minden karámban 60 tehén volt és legtöbbjük a jászolnál állt és evett. Amikor azonban Dr Glover és én átmentünk az első kapun, visszahőköltek, egy kört képeztek körülöttünk. Bár a nap félelmetesen tűzött, és pont a fejünk felett állt.
– Úr Jézus!- kiáltotta. – Tiéd a barom a dombok ezrein. A te nevedben Uram, parancsolunk minden tuberkolózis bacilusnak, amelyek megtámadták a te teremtményeidet, hogy távozzanak el! A tehenek fülei felfelé álltak. Fénylő fekete szemeik őrá néztek. Két órahosszat tartott, amíg valamennyi karámot meglátogattuk. Aggódtam az immár nem oly fiatal Dr Glover egészségéért. Bár ki volt téve a kimondhatatlan forró napnak, imádsághoz minden alkalommal levette a kalapját. Feltűnt nekem, hogy a takarmánycsészék és a vizes vályúk között feltűnően csendes volt minden. Úgy látszott, hogy azt észrevették a még megmaradt munkások is. Legtöbbjük igen öreg volt ahhoz, hogy még katonai szolgálatra behívják és ők már régóta üzemünkben dolgoztak. Röviden szólva, ők hozzá voltak szokva az örmények különös szokásaihoz. De láthattam, hogy Dr Glover módszere nagy benyomással volt rájuk. Amikor ő a betegséget visszautasította, szinte lehetett látni a bacilusokat, amint repülnek.
Így aztán alig vártam a legközelebbi tesztvizsgálatot. Ezek tudták a legjobban, hogy a nemzet és mindenek előtt a gyermekek egészsége milyen nagymértékben függött a tejgazdaságtól és milyen bajt jelentene egy járvány. A hármas üzemnél meg volt az a lehetőségünk, hogy egyszerre 120 tehenet fejjünk és ezt a munkát harminc sorban kellett most elvégezni. Az első két sor végén találkoztak az orvosok és én közelebb mentem. Dacára a fejőgépek zajának, megérthettem amit mondtak. – Ez nagyon érdekes. – mondta az egyik. – Az egész soron egyetlen tehenet sem találtam, amelyik fertőzött volt, de olyant sem, amelyik másokat fertőzne. – Különös. – csodálkozott a másik orvos. – Abban a sorban, amit én ellenőriztem ugyanúgy volt. A munkások, akik ezt a csodát egyáltalán nem érthették, bejöttek az istállóba és örültek velünk együtt. Dél felé meg volt fejve több mint ezer tehén, amiket meg is vizsgáltak és egyetlen egy sem volt tuberkolózissal fertőzött. A közegészségügyi hivatalnokok azt mondták, hogy erre a jelenségre nincs orvosi magyarázat. De én tudtam egy magyarázatát és megmondtam mindazoknak, akik az istállóban jelen voltak: - Dr Glover imádkozott, és Isten meghallgatta az imádságot.